Na, őszintén, ki az, aki a nap végén, amikor már csak egy kanapés összeroskadásra vágyik, mégis előveszi azt a mesekönyvet, és valahol a  Süsü felénél majdnem elalszik? (Vagy az én tizenévesemnél már ott tartok, hogy ő olvassa fel nekem a híreket, de az más téma.) Tudom, a mesélés néha kihívásnak…

Bár az én "babám" már tizenéves, és a babakocsiját már rég lecseréltük egy gördeszkára, nagyon is emlékszem azokra az időkre, amikor a babakocsi volt a "második otthonunk". És persze arra is, hogy ez a "második otthon" milyen hihetetlenül gyorsan tudott koszos lenni! Por, morzsa, homok, kifolyt…