Na, őszintén, ki az, aki a nap végén, amikor már csak egy kanapés összeroskadásra vágyik, mégis előveszi azt a mesekönyvet, és valahol a Süsü felénél majdnem elalszik? (Vagy az én tizenévesemnél már ott tartok, hogy ő olvassa fel nekem a híreket, de az más téma.) Tudom, a mesélés néha kihívásnak…